Gaia-tető (Volume 7.) - Csobbanás (RESTAURÁLÁS ALATT!)

Talán nincs is olyan, akinek vágyálmai között ne szerepelne, hogy legalább egyszer láthassa, vagy akár benne megmártózva is megismerhesse a folyékony földi mennyországot: a tengert. A végeláthatatlan nagy kékség önmagában is lenyűgöző, de tessék csak az aljára is lenézni: valóságos kincsesbánya a rengeteg tiritarka korallal és kagylóval, az élő drágakövekként úszkáló halakkal, rákokkal...Még szerencsésebb az, aki a parton talál valami kincset, amit felhoztak a felszínre a hullámok. Ugyan ki ne álmodna arról, hogy bekukkanthasson egy ilyen csodabirodalomba?

 Ám mégis olyankor a legcsodálatosabb a tenger, amikor a Nap mint tükörben nézi meg magát benne, s ennek örül minden élőlény; az oly sokak által szeretett, rendkívül okos és bájos delfinek valóságos tánccal szokták fogadni a napfényt.

  Sokan vannak viszont, akiknek nincs módja élőben élvezni azt a csodát, amit a tenger rejt. Csobbanás nevű nyakláncmodellem elsősorban őket hivatott kárpótolni.

 Tulajdonképpen ennek a modellnek a történetével kezdődött el az egész Gaia-tetőé is. Történt pedig, hogy egy másik, magamnak készülő ékszerhez vettem egy delfin alakú fémmedált a Rayherben; a fejénél volt egy kis karika, ami a medálnak része volt, annál fogva lehetett a figurát felfüggeszteni. A munkafolyamat közben sajnos letörött, így nem tudtam, mit csináljak vele. Eszembe jutott közben a nagy gyerekkori emlék: a sógyurma. És hogy rengeteg dióhéj hever egy dobozban használaton kívül...Nos, gondoltam is egyet és össze is kombináltam a hármat. Dióhéjba bele a kulimász, aztán bele a sérült fémmedál. A hibákat a hullámok kialakításával takartam el. Az azúrkék szín árnyalatainak variálásával következett a tempera, majd az arany kontúrfesték napocska és ezüst kontúrfestékkel a víz fodrainak csillogása, valamint a szegély ornamense. A medál hátul kapott világoskékkel egy kis cirmos díszítést is, a dióhéj ráncai mentén. Az egész körömlakkból öltött védőpáncélt, akárcsak a többi medál.

 Stílusban rögtön akadtak is hozzá illő gyöngyök: egy régi, elszakadt türkiz ékszerszettem maradványai, egy csomag extrém formájú gyöngy, plusz a kék kása- és szalmagyöngyök. Sőt, még kauri kagyló is állt rendelkezésemre, s volt olyan szerencsém, hogy az is lyukasztott volt. A kagylókat egy interaktív tárlatvezetésen, a Néprajzi Múzeumban kaptam, a 2012-es horvát témájú kiállításon. A kapocs, minő véletlen, éppen delfinkapocs lett...

 Szó ami szó, ez a darab örök nyarat hoz még farkasordító hidegben is, színvilága a banánérlelő forróságban is frissítő hatást kelt. Különlegessége, hogy egyetlenegy kis nyakékben ölelkeznek össze a bizarr formák, a játékosság, a fény, a szín- és formabéli sokféleség az egységben - egyszóval olyan, mint maga a tenger. Büszkén állíthatom, hogy beírta magát a legjobban sikerült alkotásaim közé.

 Tenger- és delfinimádók, itt a lehetőség egy nagy varázslatra: akit kellően elvarázsolt a Csobbanás, az ne szalassza el, mert a leendő viselő biztosan másokat is elvarázsol majd, nyakában a trófeával! Csobbanjatok fülhegyig az örök nyárba!