Savitri ereje - csoda képkeret

"Alulról szél fújja..." nevezetű képkeretem bizony-bizony nem az első és utolsó "mindent bele"-alkotásom volt! Sőt, már amikor kitaláltam az összetételét, éreztem, hogy az alkalmazott papírmasé-üveg-parafa-hullámkarton alap egy számos szempontból remek kombináció: környezetbarát, stabil, könnyen megmunkálható, sokféleképpen variálható (oly módon leginkább, hogy egyéb ártalmatlan hulladékot is lehet hozzá tenni)...Összeállítása időigényes lehet, de igazán ez legyen a legkevesebb, amikor arról van szó, hogy a fölöslegessé váltat használhatóvá kell tenni és az eredményt a világgal megosztani.

 A műanyag hulladék, függően attól, milyen műanyag, nehezebben hasznosítható újra abból a szempontból, hogy egyik fajta műanyag gyorsabban, a másik fajta lassabban öregszik el. Ezért bizony nem mindegy, milyen műanyag tárgyat hogyan hasznosítunk újra. A háztartásból fennmaradt apróságok, például a különböző italok csomagolásáról a kupakok, a gyógynövénykivonatos ampullák műanyag tartozékai (szívószál, lyukasztófül vagy extra fedőkupak, melyiknél mi), az elektromos készülékeket a csomagolásban tartó drótok véleményem szerint egy ilyen papírmasés kompozícióban hasznosulnak a legjobban. És akkor még nem is beszéltünk a fa, parafa és/vagy fém mütyürkékről, pl. némelyik olívaolajos üveg extra fedőkupakja, parafadugó, konzervek nyitófülei...Ha elég sok összegyűlik ilyen kis vicikvacakokból, mindenféle ábrát lehet belőlük a papírmaséba verni. És ha sok a kör alakú elem (pl. kupak), tán a legkönnyebb mandalaszerű motívumokat sikeríteni.

 Történt egyszer, hogy annyi mini szívószál, kicsi, közepes és nagy kupak, lyukasztófül és konzervnyitófül gyűlt össze, hogy fel kellett használni őket az említett módon. Pot pourriból (főleg narancs- és mandarinhéj volt benne) is rengeteg volt már a fölösleg, így gondoltam egyet és belekevertem a papírmaséba egy jó nagy adagot, így tán egy kis illata is lesz. Aztán jöhettek a sarokdíszítések; attól függően alakultak a minták, miből mennyi volt éppen. Így jött létre két kisebb és két nagyobb negyed mandala. Mivel a papíranyagot könnyebb temperával lefedni, még némi vízbe áztatott újságpapírral is letakartam a mandalákba rendezett bizgentyűket, de csak annyira, amennyire még ki lehet domborítani a formájukat. A festett mintázat ugyanis ezeknek formáit követi. 

 A színvilágban már hosszú ideje biztos voltam, ahhoz azonban kellett a megfelelő idő, hogy a festett mintázatot összehozzam. Mivel egy másik alkotáshoz is szükségem volt arany és ezüst kontúrra, gondoltam, az arany még jobban feldobja majd az összhatást ennél a képkeretnél is, szóval miért is ne vethetném be. Az eredmény hatásosabb lett, mint gondoltam - biztosan mert annyira élveztem. Sosem bizonyult elégnek sem az arany, sem a barna rajzolat, nem is bírtam megállni! ;-) Az akasztó a szokásos naptárból kioperált, hátul a háromszög alakú dekoltázson át csúsztatható be rajta a kép (A5-ös méret a legjobb itt is), a védelmet a papírmasé részen hajlakkal, a batikpapírral borított szegélyeken röcsögővel oldottam meg. Paraméterei az "Alulról szél fújja..." modellel azonosak (lásd ott).

 Savitri a Nap egyik neve a hinduk által használt tizenkét név közül, emellett élő indiai női név is. Nemcsak a színvilága és a mintája miatt kapta ez a képkeret is ezt a nevet: utalás arra is, amit az alkotásfolyamatban megéltem. A Nap is folyamatosan adja az energiát a Földnek, s én is, a Nap színeivel dolgozva, éreztem, hogy a működésem is a Napéval válik azonossá: teremtés, teremtés, teremtés...(a teremtésit, de elvont eszmefuttatás - ezt gondoljátok magatokban, ne is tagadjátok! :-D :-P)

 Egy a lényeg, eddig összesen öt ilyen papírmasé alapú képkeretet gyártottam (egyből, ami ide már nem kerül fel, ajándék lett egy erdélyi leányzónak), s erre a példányra vagyok a legbüszkébb. 

Várom már a leendő tulajdonos jelentkezését, hogy legyen kivel osztoznom az örömben!