Nomada - gigantikus nyakék
Akárcsak a mesében: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy indonéz import rayon-ruha...amit még anyám vett 2004-ben és nem is emlékszem, volt-e rajtam, mielőtt négy évvel később átalakítottam toppá. A maradékból készült el ez a rendhagyó ékszer, amit az északnyugat-indiai, onnan is a radzsasztáni népviselet formavilága ihletett.
A rayon-viszkóz, mint azt a Netcall36.hu-ról megtudtam, egy mesterségesen előállított textília, amelyet női blúzokhoz gyakran használnak és ellentétben a viszkóz műszállal és műselyemmel, nem megy össze a mosásban és kevésbé is gyűrődik; egyébként is gyűrt hatású.
Több helyen is láttam már olyan nyakláncokat, amelyeken valamilyen kis kitömött textilfigura is volt - pl. a Vasseva-féle kreációk között sok ilyen van - , s két éve gondoltam, csinálok egy olyan nyakláncot, amelyen van egy ilyen, különböző gyöngyökből készült függőkkel. Akkoriban nagyon elteltem az indiai kultúrához kötődő élményekkel a jógától a bollywoodi filmeken át a radzsasztáni népzenészek 2011. augusztus 10-i látogatásáig a Nyitott Műhelyben (Budapest XII. ker.), így a stílus és a színvilág kialakításában is a langa törzsben jellemző női viselet hangulatát kívántam visszaadni. A három, színes pomponokban (mellesleg a langák és a rabarik is szeretik a pomponokat) végződő függő azonban önmagában kevésnek bizonyult, jobban mondva nem éreztem a medálhoz passzolósnak, hiába illettek össze a színek és hiába a stílus - a középsőre még egy kis csengő is került - ; amúgy is árválkodott a gyöngyös dobozaim egyikében az itt-ott talált-összetört-lesérült stb. "kacatok" között egy fémlánc, s úgy tetszett, kezemben az eszményi megoldás. A lelógó láncok közé akasztottam amolyan színházfüggöny-szerűen.
Hanem milyen láncra fűzzem ezt a produktumot? Nem sokat kellett gondolkodnom: az első alternatíva, hogy kettő, a medál anyagából készült, kitömött kacskaringót csináljak és azokkal operáljam valahogyan össze, rögtön tetszett. A kivitelezésre tavaly nyáron került sor. Kicsit nagyobbak és teltebbek lettek a kacskaringók, mint amekkorákra számítottam, az összkép pedig kicsit aszimmetrikus is lett, elvégre a rayon nyúlós anyag, s ha nem csináltam volna meg a nyakrésznél az összetartó kis fonatot selyemszalagokból, bizonyára tökéletesen eldeformálják a medált. Az a kék egymagában viszont még mindig kommersznek tűnt, így csavartam és varrtam fel a nyakat közrefogó két kacskaringóra a piros selyemszalagokat. Megjegyzem, valamennyi szalag, amit felhasználtam, régi típusú Ganodermás dobozokból maradt meg, azokkal lehetett az ampullákat kihúzni a belül rekeszesre kialakított dobozokból (később madzag szolgálta ezt a célt, ma már az sem, mert műanyagrekeszek váltják fel a papírból hajtogatottakat).
Extrém méretei lévén körülbelül azt a területet fedi el, ahol a nyári női ruhák kivágása szokott lenni, ezért ajánlott egyszerűbb, lehetőleg egyszínű darabokhoz viselni. Kánikulában úgy hasznosul, hogy hideg vízzel benedvesíthető és így egyszerre hűt és egyszerre szépít is (bár a fémlánc berozsdásodását megelőzendő érdemes kinyomkodni belőle a vizet annyira, hogy ne csöpögjön!). Akik tehát szeretik a bizarr szépséget, a nomád kézművesség termékeit és az egyedi megoldásokat a túlélésre, azoknak ez a darab garantáltan felkeltheti a figyelmét. Stílusa és ihletése miatt is kapta épp a Nomada nevet.
Valamennyi textilpárnát, legyen az a medál vagy a kacskaringók, egyéb maradék textillel töltöttem meg, hogy a tisztítás ne legyen gond a tömőanyag miatt (ha pl. pot pourri vagy vatta lenne benne, az gondot okozhat). Tisztítása hideg vízben, kézi mosással, mosószappannal ajánlott; a szappannal a textilrészeket be kell dörzsölni, finom mozdulatokkal többször átnyomkodni, majd addig öblíteni, amíg a rayonpárnákból kijövő víz nem lesz teljesen habmentes.
A rayon-viszkóz, mint azt a Netcall36.hu-ról megtudtam, egy mesterségesen előállított textília, amelyet női blúzokhoz gyakran használnak és ellentétben a viszkóz műszállal és műselyemmel, nem megy össze a mosásban és kevésbé is gyűrődik; egyébként is gyűrt hatású.
Több helyen is láttam már olyan nyakláncokat, amelyeken valamilyen kis kitömött textilfigura is volt - pl. a Vasseva-féle kreációk között sok ilyen van - , s két éve gondoltam, csinálok egy olyan nyakláncot, amelyen van egy ilyen, különböző gyöngyökből készült függőkkel. Akkoriban nagyon elteltem az indiai kultúrához kötődő élményekkel a jógától a bollywoodi filmeken át a radzsasztáni népzenészek 2011. augusztus 10-i látogatásáig a Nyitott Műhelyben (Budapest XII. ker.), így a stílus és a színvilág kialakításában is a langa törzsben jellemző női viselet hangulatát kívántam visszaadni. A három, színes pomponokban (mellesleg a langák és a rabarik is szeretik a pomponokat) végződő függő azonban önmagában kevésnek bizonyult, jobban mondva nem éreztem a medálhoz passzolósnak, hiába illettek össze a színek és hiába a stílus - a középsőre még egy kis csengő is került - ; amúgy is árválkodott a gyöngyös dobozaim egyikében az itt-ott talált-összetört-lesérült stb. "kacatok" között egy fémlánc, s úgy tetszett, kezemben az eszményi megoldás. A lelógó láncok közé akasztottam amolyan színházfüggöny-szerűen.
Hanem milyen láncra fűzzem ezt a produktumot? Nem sokat kellett gondolkodnom: az első alternatíva, hogy kettő, a medál anyagából készült, kitömött kacskaringót csináljak és azokkal operáljam valahogyan össze, rögtön tetszett. A kivitelezésre tavaly nyáron került sor. Kicsit nagyobbak és teltebbek lettek a kacskaringók, mint amekkorákra számítottam, az összkép pedig kicsit aszimmetrikus is lett, elvégre a rayon nyúlós anyag, s ha nem csináltam volna meg a nyakrésznél az összetartó kis fonatot selyemszalagokból, bizonyára tökéletesen eldeformálják a medált. Az a kék egymagában viszont még mindig kommersznek tűnt, így csavartam és varrtam fel a nyakat közrefogó két kacskaringóra a piros selyemszalagokat. Megjegyzem, valamennyi szalag, amit felhasználtam, régi típusú Ganodermás dobozokból maradt meg, azokkal lehetett az ampullákat kihúzni a belül rekeszesre kialakított dobozokból (később madzag szolgálta ezt a célt, ma már az sem, mert műanyagrekeszek váltják fel a papírból hajtogatottakat).
Extrém méretei lévén körülbelül azt a területet fedi el, ahol a nyári női ruhák kivágása szokott lenni, ezért ajánlott egyszerűbb, lehetőleg egyszínű darabokhoz viselni. Kánikulában úgy hasznosul, hogy hideg vízzel benedvesíthető és így egyszerre hűt és egyszerre szépít is (bár a fémlánc berozsdásodását megelőzendő érdemes kinyomkodni belőle a vizet annyira, hogy ne csöpögjön!). Akik tehát szeretik a bizarr szépséget, a nomád kézművesség termékeit és az egyedi megoldásokat a túlélésre, azoknak ez a darab garantáltan felkeltheti a figyelmét. Stílusa és ihletése miatt is kapta épp a Nomada nevet.
Valamennyi textilpárnát, legyen az a medál vagy a kacskaringók, egyéb maradék textillel töltöttem meg, hogy a tisztítás ne legyen gond a tömőanyag miatt (ha pl. pot pourri vagy vatta lenne benne, az gondot okozhat). Tisztítása hideg vízben, kézi mosással, mosószappannal ajánlott; a szappannal a textilrészeket be kell dörzsölni, finom mozdulatokkal többször átnyomkodni, majd addig öblíteni, amíg a rayonpárnákból kijövő víz nem lesz teljesen habmentes.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése